felelősségvállalás

Már a kezdeteknél megbeszéltük, nem hozunk ki más magyart a projectre.

Szolont, az egyik magyart anno én vittem ki Afganisztánba majd általam került az EUs projectre is. Az EU központja az IZ-ban (International Zone) található az Al-Rasheed Hotelben. A szállodában található több követség is, közöttük a szaud-arábiai. A követség testőrsége csapatában dolgozott két magyar ex-légiós srác – mint kiderült az első könyvem adott nekik motivációt, hogy otthagyják a légiót és privát magáncégnél folytassák a karrierjüket.

Szolon és én haveri viszonyt alakítottunk ki a két magyar sráccal.
Egyik szabadságomon sms üzenetet kaptam a harmadik magyar sráctól Bélától, hogy miért segítettem a két ex-légiósnak átjönni az EU-s projectre mikor megbeszéltünk, senkit nem hozunk ki.

Rögtön hívással válaszóltam az üzenetre. Megkérdeztem mi történt, Béla azt válaszolta, úgy gondolja, mivel az én haverjaim, én küldtem be az irodának az önéletrajzukat. Nyilvánvalóvá tettem, hogy semmi közöm az ügyhöz, én tartom magam ahhoz, amiben megállapodtunk.
Béla azt állította, hogy Szolon is úgy gondolja csak én intézhettem a két új magyart.

Pár napom volt a szabadságomból, hogy visszatérjek Irakba, úgy voltam vele, személyesen tisztázom a helyzetet.

Így is lett. Első nap, amikor megérkeztem, találkoztam Szolonnal és megkérdeztem tőle, mit tud a két új kollégáról, akik átjönnek a szaúdi követségről?

Szolon azt felelte: „Nem te intézted őket?

-Miből gondolod ezt? Azok után, hogy megbeszéltük nem hozunk ki ide senkit, miért tenném?” -válaszoltam.
Magyarázata szerint, még a szabadságom előtt hallotta, hogy egy beszélgetés során elhangzott az önéletrajz szó. Erre építette a feltételezését.

Már akkor láttam, a nyugtalanságot rajta, amikor nekiszegeztem a kérdést és a beszélgetést követően nem távozott a szobából.

Számomra a viselkedése egyértelművé tette, hogy ő volt, aki közrejátszott az önéletrajzok megfelelő helyre kerülésében. Viszont mikor Béla tudomást szerzett az új magyar kollégákról és kifejezte neheztelését, Szolon rögtön felelősséget áthárította rám, hiszen szabadságon voltam. Abban bízott, mire visszatérek csillapodik a feszültség.
A kellemetlen beszélgetésünk után -Szolon végre elhagyta a szobámat, én pedig a helyzetet tisztázandó ráírtam Botira az egyik ex-légiós srácra, hogy hallom a cég átveszi őket és megkérdeztem, hogy sikerült a céggel kapcsolatba lépni és átküldeni az önéletrajzokat.
Boti azonnal válaszolta, hogy Szolon intézte.

Az üzenetváltást követően behívtam Szolont és Bélát a szobámba és letettem a telefont eléjük, megmutatva a Boti és köztem zajlott üzenetváltást.

Szolon természetesen tagadta a közreműködését. – 50 éves, de nem vállalta a felelősséget. –

Amikor megérkeztek a magyarok, összehívtam egy meetinget, hogy az újakkal egyeztessünk. Az új srácok az étterem teraszán vártak ránk a megbeszélt időben. Béla kicsit megkésve érkezett, Szolon azt üzente, befejezi a vacsorát és jönni fog.

Eltelt néhány perc, amikor észrevettük, hogy Szolon inkább más irányt véve sétál ki az étteremből.

Később Béla kérdésére azt válaszolta, nem akart velem konfliktust, pedig csupán a támogatására lett volna szükségem, amikor az új kollégáknak bemutattuk a csoport íratlan szabályait.

Ezek után hosszú ideig került engem Szolon, máskor ment reggelizni, ebédelni, vacsorázni és még edzeni is mint én.

Tanulság?

Vannak helyzetek, amikor épp a félreértések, félremagyarázások miatt a leghasznosabb minden szereplőt bevonva tisztázni a problémát. Ez sokszor kellemetlen, de azt eredményezi, hogy nem veszítjük el a bizalmat az irányunkba és a tekintélyünket a csoport tagjai előtt.