Mivel a munkám során nem hibáztam és soha egy panasz sem érkezett az ügyfelektől rám, nem tudott fogást találni rajtam. Az is akadályt képezett számára ebben, hogy magasabb pozícióban voltam nála egészen 2015-ig.
Ebben az évben egy akkori közeli barátja lett az operációs manager a projectben és néhány hónap múlva ki is nevezte site manager pozícióba Haroldot, akivel ezután egy irodában dolgoztak.
Az egyik reggelen, miközben az ügyfelemet vártam az autó mellett, a mobilomat néztem, amiben az aznapi misszió adatai szerepeltek a jegyzetek között. Ilyenek az ügyfél neve, telefonszáma, vércsoportja, a misszió lokációja, gps kordinációi. Harold mobilon felhívott pár lépésre a hátam mögül és felszólított, tegyem a telefonomat a zsebembe, ne nyomogassam, mert ez nem vet jó fényt a security-re az ügyfelek előtt.
Harold nem volt egyedül. Tom az operációs manager és még két másik brit is mellette állt.
Haroldhoz sétáltam és megmutattam neki: a telefont munkaeszközként használom, mert a misszióhoz szükséges adatokat tartalmazza.
Harold ezt figyelmen kívül hagyva, erősködött, hogy nem használhatom a telefonom. Végignéztem rajta és visszasétaltam az autóhoz, vártam tovább az ügyfelemet, a mobilt természetesen továbbra is használva.
Másnap Tom, az operációs manager vicces sztorikkal mesélta az előző napi konfliktust. Megkértem, hogy szabjon gátat ennek a feszültségnek, kérje meg a barátját is, hogy inkább a munkájára koncentráljon. 4 éve, mióta a cégnek dolgozunk, rendszeres konfliktushelyzeteket generál, tudtára adtam azt is, a barátja a jelenlegi beosztása szerint nem utasíthat engem semmire.
Tom válasza: ” igazam van, de ezzel az őszinte kijelentésemmel most őt is magam ellen fordítottam.”
Elindult egy provokációs folyamat Tom és Harold részéről.
- Egy nap, a tervezettnél előbb érkeztem vissza a táborba a csapatommal, a szakadó esőben Tom felhívott telefonon: “Zoltán piszkosak az autóid, le kell mosni őket.” Tudtam, hogy ez a bosszantás része és ezzel az embereimet is piszkálják, de nem tehettem mást, nyelnem kellett egy nagyot és azt mondani rendben, értettem lemossuk az autókat.
Ebben a helyzetben nem volt értelme a szélmalomharcnak.
- Következő alkalom sem váratott magára sokáig. Megtudtam, hogy Tom és Harold egy barátja, a szintén brit származású Archy érkezik a projectre és átveszi a csapatomat, ami 3 éve az én vezetésem alatt működött. Engem helyettesítő Team Leadernek tesznek meg, vagyis mindig egy olyan csapatparancsnokot helyettesítek majd, aki éppen szabadságon van. Ezt viszont már szóvá tettem Tom számára: ” miért nem az újonnan érkező Archy lesz a helyettesítő TL?” A válasz: „Ez egy új rendszer…” Hm…
Ismét nyeltem egy nagyot és már csak azt vártam szabadságra tudjak menni, ami pár nap távolságra volt.
Amikor Archy megjelent, az előírás szerint átadtam neki a csapatot, felszerelést, járműveket és a szükséges engedélyeket mind nyomtatott, mind elektronikus formában. Archy az átvételi elismervényt aláírta. Este, amikor lefeküdtem, a csapatom egy tagja bejött a szobámba és jelezte: Archy és Tom az autókban kutatnak valami után. Nyilvánvalóan találni akartak ellenem valamit, de én tisztában voltam azzal, hogy a felszereléseket és autókat az előírásoknak megfelelően adtam át, így nem találnak rajtam fogást.
Másnap hazautazásom előtt a szobám kulcsát bevittem Tomnak leadni, szabály szerint. Tom arra kért, tartsam magamnál, hogy amikor visszajövök egyből tudjak menni pihenni, ne kelljen azzal foglalkozni, hogy külön a szobakulcsot keressük.
48 órával a hazaérkezésem után kaptam egy hívást a sofőrömtől, miszerint úgy tudja, nem fogok visszamenni dolgozni. Ezt vele Harold közölte, miután beszélt a country managerrel (a külföldre kihelyezett cég legmagasabb beosztása) és úgy tudja, valami probléma volt a fegyverekkel.
A játszma a távollétemben elindult, ez egyértelmű volt számomra.
Mint már korábban is írtam, szeretem a problémákat azonnal tisztázni, így mivel Archy elérhető volt messengeren, azonnal ráírtam és megkérdeztem mi a baj a fegyverekkel. Archy sorolni kezdett néhány a valósággal köszönöviszonyt is nélkülöző hibát.
Ezekhez csak a következőket fűztem: “Első kérdésem miért vetted át őket és írtad alá az átvételi elismervényt, ha ilyen hibákat észleltél és miért hazautazásom után 48 órával jelzed ezeket?” Archy a válaszadás helyett letiltott a messengeren.
Nos, amennyiben betartom a szolgálati utat, akkor Tomnak kellett volna jelentenem, hiszen ő volt a közvetlen főnököm. De mint ismert, Tom Archy barátja volt és pontosan tudtam, mindezek mögött Harold áll.
Most viszont úgy éreztem bele kell állnom a harcba a britek ellen, kiállni saját magamért.
- Levelet írtam a country managernek elmesélve a britekkel való konfliktusomat, ami diszkrimináción alapszik. Vártam volna egy emberséges választ, de nem kaptam semmit.
- Lassan elérkezett a szabadságom vége és vissza kellett volna utaznom, de repülőjegy nem érkezett, ezért a személyügynek írtam, hogy kértem magyarázzák el a helyzetemet.
Mivel felmondó levelet nem kaptam, még hivatalosan a cég alkalmazásában állok és egy vezetőm sem lépett velem kapcsolatba a történtek miatt. Pár napon belül vissza kell térnem Irakba a jegyem még nem érkezett meg. A személyügy sem válaszolt. - Olyan volt, mint ha soha nem dolgoztam volna a cégnek.
- Az ötödik héten megelégeltem a történteket és panaszlevelet írtam a cég tulajdonosának csatolva minden előzőleg írt e-mailemet Archy, country manager és személyügy részére.
A tulaj ismert, mert a cég indulása óta TL-ként alkalmaztak és minden brit, aki érintett volt az ügyemben, jóval utánam került a céghez.
Másnap reggel 2 e-mail várt. Az első a cégtulajdonos válasza volt, “adj egy kis időt Zoltán, megoldom a problémád!” Második levelet a tulajdonos a country managernek írta, nekem csatolva a levelét, bemásolva a neki szánt levelet és kérdezve a country managert” tudnál nekem választ adni Zoltán panaszára?”
És innentől már nem tudott kimaradni a country manager a történetből. Előszőr is elnézést kért, hogy nem foglalkozott az ügyemmel, Jay dolga lett volna kivizsgálni, de mivel érintett az ügyben, ő saját maga veszi át.
Elsőként Tomot kérdezte meg hivatalosan, írásban a történtekről.
Tom azt nyilatkozta, hogy Archy jelentette, az általam átadott fegyverek működésképtelenek és ezzel veszélybe sodortam az ügyfeleim életét.
Archy elmondása szerint a fegyvermester nézte át a karabélyokat és az ő véleménye alapján jelentett Tomnak.
Ezután a fegyvermestert hallgatták meg, aki nem brit volt, hanem dél-afrikai, s akinek szintén a származása miatt többször meggyült már a baja a britekkel. Őszintén elmondta, a fegyverekkel semmi baj nem volt. A három brit, Tom, Harold és Archy keresték fel őt és kérték találjon hibát, mert el akarnak távolítani a cégtől.
48 órán belül pont került az ügyem végére.
- A country manager elnézést kért és azonnali hatállyal visszautaztatott Irakba.
- Haroldot áthelyezték egy másik projectre és lefokozták.
- Archynak felmondott a cég.
- Tom pozícióban maradt és az első találkozásnál folytatta tovább a játszmáit, amíg szép lassan bele nem bukott és a cég neki is felmondott.
